„Sohasem szabad belenyugodnunk abba, ha valamiben  rosszul  érezzük magunkat…”

Erdélyi Zenakadémián tanultam klasszikus ének szakon, ahol úgy éreztem, hogy az egyetemi rendszer és a tanári hozzáállás semmiképp nem építő jellegű. A tehetségemet mintha magamba fojtotta volna  azalatt a  három év alatt, amit ott töltöttem. Egyszerűen az egészségtelen mentalitás miatt, ami gyengébb  idegzetű  zenészeket  rosszabb esetbe le is terelt a pályáról.

Éreztem, hogy valamit változtatni kell. A zene túl erősen bennem élt, ahhoz, hogy attól forduljak el, ezért Budapestre felvételiztem egy Konziba, ahova  most  járok . Szakmailag sokkal többet kapok, mint a régi egyetememen.

Aztán a Fenti Erő Magyari Beck Annához irányított és az Alexander technikához. Anna érezte, hogy tele vagyok feszültséggel, amitől meg  kell  szabadulnom  ahhoz ,hogy könnyebb, boldogabb lehessek. Ezért elkezdtem járni Alexander foglalkozásokra.  A  hátam  egy, két találkozás után már láthatóan kiegyenesedett. Másfél hónapja járok és teljesen megváltozott a közérzetem. Velem él a testem. Eddig mintha csak hurcoltam volna magam után, most együtt járunk, együtt éneklünk, semmilyen eddig bennem élt gátlás nélkül. 

Visszatértem pár napra az erdélyi egyetememre és annyira jól éreztem magam. Már nem a kis gátlásokkal teli, bizonyítani próbálkozó kislány voltam, hanem a testében élő, mindenkivel szabadon kommunikáló, bárhol szabadon mozgó erő. Nagyon jól telt az a hétvége. Sohasem szabad belenyugodnunk abba, ha valamiben  rosszul érezzük magunkat. Ha nem jöttem volna el az egyetemről Budapestre,  most  mennyivel szegényebb lennék....

Petra

Petra hatesztendős, hamarosan iskolás lesz. Mozgékony, tevékeny, okos, szép, kick-boxol és balettozik. Amikor megérkezik testvérével és édesanyjával az Alexander Stúdióba, felragyog a napocska. Azonnal átrendezik a szobát, de senkit nem zavarnak meg az elmélyült alexanderes munkában. Előkerülnek a tollak, színes ceruzák, papírok és a kincseket tartalmazó kistáska. És megkezdődik a játék. Belakják a nagyméretű asztal alatti teret, az éppen szabad kisszobát. Nagyon elfoglaltak és nagyon élénkek. Petra amúgy korosztályában 2012-ben elnyerte a kick-box verseny első helyezettjét. Országos bajnok.

Miért van akkor szüksége az Alexander foglalkozásokra?

A múlt évben Petra eltörte a balkezét. Ez a baleset azért is okozott komoly kellemetlenséget, mert Petra balkezes. Igen ám, de nem bírta sokáig a tétlenséget, és átszoktatta magát jobbkezesnek. A törés rosszul forrt össze, ezért három hónapig gipszben kellet lennie. Az átszoktatás elszántsága okozhatta, hogy gerincferdülése lett. Hát ezért hozta el édesanyja hozzám Alexander foglalkozásokra.

Petrával öröm dolgozni. Mert amilyen élénk  amikor játszik, boxol, vagy éppen balettozik, olyan elmélyülten alexanderezünk együtt.

Egy napon, amikor befejeztem Vele a foglalkozást, arra kért, hogy most Ő dolgozhasson velem. Tanulságos, meggyőző percek következtek. Nem akarta helyére tenni a fejemet, a kezemet, nem akarta erőszakosan kiegyenesíteni a hátamat. Csak ott volt velem csendben, elmélyült figyelemmel,és érintéséből érződött, hogy szervezetében még rendben van az a feltételes reflex-rendszer, amit később betegségeink, egyoldalú megterheléseink, stresszes életünk és félelmeink, egyszóval szocializációnk során elvesztünk, és amit idősebb korunkban újra tanulhatunk F.M.Alexander technikájával egy tapasztalt tanár vezetése segítségével.

Egyikünk sem vette észre, hogy egy szemfüles Alexander tanárjelölt lencsevégre kapta a pillanatot. Ezek a fotók pedig megjelenítik: Így alexanderezik egy egészséges lelkületű gyerek, még akkor is, ha az ő szervezete müködtetésében is akad korrigálni való.    

Bizonytalanság, túlzott félénkség, koordinációs zavarok

Alexander technika és játékosság...

É. három és félévesen gyenge izomzata miatt bizonytalanul mozgott, ezért, ha tehette, anyja testébe kapaszkodott, felkéredzkedett. Új környezetben félénken viselkedett, ilyenkor „belebújt” egy játékállatka  szerepébe ha szóltak hozzá. Anyjához nagyon szoros kapcsolat fűzte, kettejükön kívül feltünően kizárta a világot, ha egy gyerek, vagy felnőtt közelített hozzá.

Az óvónőknek is feltűnt, hogy koordinációs problémái, egyensúlyzavara miatt mozgásfejlődése elmarad kortársaitól. Az anya elmondása szerint pici kora óta székelési nehézségei voltak. Három, négy naponként csak különböző technikákkal sikerült a béltisztítás. időnként egészségügyi beavatkozásokkal É. félelme nőttön nőtt, és ahogy akarata erősödött, úgy váltak ezek a napok egyre konfliktusosabbakká.

Az Alexander foglalkozások hatására beindult az izomtónus erősödése. Behunyt szemmel fogadta a tanár kezéből érkező üzenetet. Központi idegrendszere jó partnernek bizonyult. Már az  első  foglalkozás  végén, a hátán fekve nevetni, rugdalózni kezdett, s végül három szabályos jóga ászanát rögtönzött. A  harmadik óra után megváltozott a járása,  izomtónusa  jelentősen megnövekedett, az óvónő szerint jóval aktívabban, ügyesebben tornázott az óvodában, és szinte észrevétlenül tűnt el  a  báránybégetés, helyét átvette egy beszélgetős, cserfes kislány. Az utolsó foglalkozásra azzal a hírrel érkeztek, hogy az óvodában, minden beavatkozás nélkül, egyedül produkált székletet. Ezt a jelentős változást 10 Alexander foglalkozással lehetett elérni. É.-vel azonban később  még  lesz  dolga az Alexander tanárnak,  aki azon a véleményen van, hogy kisgyerekeknél ügyelni kell arra, hogy csak annyi foglalkozás legyen, ami beindítja a szükséges folyamatot, majd hagyni kell, hogy annak hatása épüljön be a gyerek normális fejlődésébe. Akiknél az első foglalkozássorozat mégsem elegendő, ott meg lehet ismételni megerősítő órákkal a beindult folyamatot. É.-nél  –  a tanár meglátása szerint  - valószínűleg szükség lesz ilyen foglalkozásokra.

Hiperaktív  gyerekek  és  az Alexander technika

Egy tanár elmondásából, aki nem szívesen dolgozott gyerekekkel

„Egy alkalommal egy óvodás korú hiperaktív fiúval keresett fel az édesanyja. Hónapokig jártak hozzám szorgalmasan, és én, aki amúgy sem foglalkoztam gyakran ilyen korú gyerekekkel, valósággal megszenvedtem ezeket a foglalkozásokat. A fiú türelmetlen volt, csak nagyon rövid, szinte másodpercekig fogadta el munkámat, állandóan csinált valamit, mozgott, kitért érintésem elől. Legszívesebben elengedtem volna már ezeket a találkozásokat, de nem volt mit tennem, mert az anya és fia kitartóan felkerestek hetenként kétszer, kifizették az óradíjat, ezért úgy éreztem, nem küldhetem el őket. Nagyon  megkönnyebbültem, amikor egy napon búcsúzni jöttek, mert egy távolabbi városba költöztek.

Mintegy tíz, tizenhárom év elteltével egy egyetemista fiú keresett fel a stúdióban, hogy Alexander órákat vegyen nálam. A foglalkozások jól teltek, összebarátkoztunk, és kiderült, hogy ugyanaz a fiú, akit kisgyerekként tanítottam. Beszéltem neki arról, milyen gyötrelmesek voltak számomra azok az órák, mennyi kudarcot és lelkiismeret furdalást jelentettek, és mennyivel hatékonyabbak ezek a mostaniak – rosszul tettem!  A fiú bántónak találta őszinteségemet és én elszégyelltem magam, amikor elmondta: máig gyermekkora legnagyobb élményét nyújtották számára találkozásaink, alig várta, hogy Alexander órákra jöhessen. Sokkal nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érezte magát foglalkozások  után, elmélyültebben tudott játszani, jobban aludt… Bevallotta, hogy noha abban a városban ahol szüleivel lakik kitűnő egyetemen tanulhatott volna tovább, de azért vállalta a kollégiumot, hogy egyetemi évei alatt visszatérhessen az Alexander foglalkozásokra.

Mélyen hatottak rám szavai, és noha azóta sem vállalok gyakran kisgyerekeket, szívesebben inkább pedagógusokat, mert azt gondolom, az alexanderi elveket hatékonyabban képesek a gyerekekkel naponta foglalkozók átadni nekik, mint én, azt be kellett látnom, hogy ez a technika alapjaiban képes befolyásolni egy gyerek életét. Mélyen nyomot hagy idegrendszerében. A megváltozott használat pedig valóban előmozdítja az idegrendszer koordináltabb működését. Így volt ez ennél a hiperaktív fiúnál is. Az én tévedésem pedig az volt, hogy miután nem tapasztaltam azonnal kézzelfogható változást, nem számoltam a késleltetett hatással sem. Ennek lehettem tanúja a felnőtt egyetemistánál, aki a benne lezajlott folyamatot is képes volt már szavakban megfogalmazni. Azt hiszem, minden tanár számára tanulságos lehet ez a történet.”

Összefoglalva tehát:

Az Alexander technika egyszerre hat az egész személyiségre. A lelki, szellemi kiegyensúlyozatlanság jelen van az ember, így a gyerek fizikai részében.  Az  Alexander  tanár  e fizikai részen keresztül hat az egész szervezetre. S  ahogy  F.M. Alexander a dadogósról azt mondja, hogy az „idegrendszer dadog”, annak használatát kell és lehet megszüntetni, így a tanulási és magatartási zavarok, a figyelem szétszórtsága is gyakran ilyen működési zavarra vezethetők vissza.