Hiperaktív
gyerekek és az
Alexander technika
Egy tanár elmondásából, aki nem
szívesen dolgozott gyerekekkel
„Egy alkalommal egy óvodás korú hiperaktív fiúval keresett fel az
édesanyja. Hónapokig jártak hozzám szorgalmasan, és én, aki amúgy sem foglalkoztam
gyakran ilyen korú gyerekekkel, valósággal megszenvedtem ezeket a foglalkozásokat. A fiú türelmetlen
volt, csak nagyon rövid, szinte másodpercekig fogadta el munkámat, állandóan
csinált valamit, mozgott, kitért érintésem elől. Legszívesebben elengedtem volna
már ezeket a találkozásokat, de nem volt mit tennem, mert az anya és fia
kitartóan felkerestek hetenként kétszer, kifizették az óradíjat, ezért úgy
éreztem, nem küldhetem el őket. Nagyon
megkönnyebbültem, amikor egy
napon búcsúzni jöttek, mert egy távolabbi városba
költöztek.
Mintegy tíz, tizenhárom év
elteltével egy egyetemista fiú keresett fel a stúdióban, hogy Alexander órákat
vegyen nálam. A foglalkozások jól teltek, összebarátkoztunk, és kiderült, hogy
ugyanaz a fiú, akit kisgyerekként tanítottam. Beszéltem neki arról, milyen
gyötrelmesek voltak számomra azok az órák, mennyi kudarcot és lelkiismeret
furdalást jelentettek, és mennyivel hatékonyabbak ezek a mostaniak – rosszul
tettem! A fiú bántónak találta őszinteségemet
és én elszégyelltem magam, amikor elmondta: máig gyermekkora legnagyobb
élményét nyújtották számára találkozásaink, alig várta, hogy Alexander órákra
jöhessen. Sokkal nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érezte magát foglalkozások
után, elmélyültebben tudott játszani,
jobban aludt… Bevallotta, hogy noha abban a városban ahol szüleivel lakik
kitűnő egyetemen tanulhatott volna tovább, de azért vállalta a kollégiumot,
hogy egyetemi évei alatt visszatérhessen az Alexander foglalkozásokra.
Mélyen hatottak rám szavai, és
noha azóta sem vállalok gyakran kisgyerekeket, szívesebben inkább
pedagógusokat, mert azt gondolom, az alexanderi elveket hatékonyabban képesek a
gyerekekkel naponta foglalkozók átadni nekik, mint én, azt be kellett látnom,
hogy ez a technika alapjaiban képes befolyásolni egy gyerek életét. Mélyen
nyomot hagy idegrendszerében. A megváltozott használat pedig valóban
előmozdítja az idegrendszer koordináltabb működését. Így volt ez ennél a
hiperaktív fiúnál is. Az én tévedésem pedig az volt, hogy miután nem
tapasztaltam azonnal kézzelfogható változást, nem számoltam a késleltetett
hatással sem. Ennek lehettem tanúja a felnőtt egyetemistánál, aki a benne
lezajlott folyamatot is képes volt már szavakban megfogalmazni. Azt hiszem,
minden tanár számára tanulságos lehet ez a történet.”
Összefoglalva tehát:
Az Alexander technika egyszerre hat az egész személyiségre. A
lelki, szellemi kiegyensúlyozatlanság jelen van az ember, így a gyerek fizikai
részében. Az Alexander tanár e
fizikai részen keresztül hat az egész szervezetre. S ahogy
F.M. Alexander a dadogósról azt mondja, hogy az „idegrendszer dadog”,
annak használatát kell és lehet megszüntetni, így a tanulási és magatartási
zavarok, a figyelem szétszórtsága is gyakran ilyen működési zavarra vezethetők
vissza.
