Alexander-technika

"...és így vagyok a helyemen"

Cziria Kata írása

Cziria Kata

Két éve kezdtem el ismerkedni  az  Alexander módszerrel – akkor a gyógytornászom ajánlására. Előtte gyógytornára jártam, hogy a derékfájásom enyhüljön. A gyógytorna valóban teljesen megszüntette a fájdalmat, de azt éreztem, hogy ha nem tornázom aktívan, akkor visszatér a fájdalom, és kipróbáltam az Alexander módszert.

Korábban nem voltam boldog a testmagasságommal (184 cm) – mondván, hogy az alacsonyabbaknak biztos nem kell életük végéig tornázni, állandóan ezzel foglalkozni, csak engem sújt ez a nehézség. Eközben amennyire csak lehetett, próbáltam is magam összehúzni társaságban, hogy ne lógjak ki a többi lány közül.

Az Alexander módszer azonban megszerettette velem a magasságomat – ma már örülök annak, hogy nem csak a gravitáció hat rám, és húz lefelé egész nap, hanem emellett az éggel is kapcsolatban lehetek. A két irány: fölfelé és lefelé egyszerre vannak jelen a testemben, és így vagyok a helyemen. Másoktól inkább elismerő szavakat kapok, semmit azt éreznék, hogy kilógok közülük.

A fönt és lent mellett nekem még nagyon fontos, hogy az előre irányultságom mellett ne veszítsem el a kapcsolatot a mögöttem levővel, hanem ezt a két irányt is egyszerre hagyjam érvényesülni. Derékfájásom azért alakult ki, mert minden mozdulatomban (járás, lépcsőzés, valamiért nyúlás, nézés stb.) csak az előttem levőre fókuszáltam, és egyből indultam is – a hasammal. Az Alexander módszer megtanít itt és most lenni – nem rohanni úgy előre, hogy annak következtében elveszítsem a mögöttem levőket.

Egészen hétköznapi dolgokban érzékelem, hogy mi milyen irányban hat rám: ilyen például az öltözködés. Nyakpántos ruhát, vagy nehéz nyakláncot már nem veszek fel, érzem, hogy húzza lefelé a nyakamat. Ugyanígy vagyok a szűk szoknyákkal – mivel nem engedik meg a csípőnek (és így a deréknak) a megfelelő szabadságot – nem hordom őket.

Hétköznapi mozgásokban ugyanígy megtanultam érzékelni, hogy mi az, amivel ártani tudok a testemnek, és hogyan tudom a természetes, szabad mozgását megengedni. 

Ha az ajtót úgy nyitom ki, hogy szemben állok vele, az egy teljesen könnyed mozgás, ha a hátizsákomat magam előtt emelem meg, és magamhoz közel viszem hátra, nem fog fájni a hátam, ha mosogatás vagy varrás közben arra gondolok, hogy egy bárszékre támaszkodva ülök, nem okozok fájdalmat magamnak.

Most pedig babát várok, és abból amivel mindenki ijesztgetett, hogy nagyon fog fájni a derekam – semmi sem lett. Nagyon boldog terhességem végéhez közeledik, és még mindig sok helye van a babámnak, nem nyomja a belső szerveimet – úgy érzem, a baba is ég és föld között középen van, nem csak lefelé nehézkedik.

Nagy hálával köszönöm tanáromnak, Szabó Csillának, hogy megismertetett a módszerrel, és közelebb segített önmagamhoz!

Szabó Csilla Alexander-technika tanár

Magyari Beck Anna

 és Szabó Csilla

1995 szeptemberében ismerkedtem meg az Alexander technikával. Ugyanebben az évben megkezdtem tanulmányomat a Türelem Háza Alapítványi Iskolában. Egy komplex fejlesztő program keretében tanultunk, amelyben több elméleti tárgy mellett az alap az Alexander technika volt. Dr. Popper Péter pszichológiát, Dr. Kiss Zoltán funkcionális anatómiát, Dr. Sári László tibetológus a keleti gondolkodás művészetet, Lajtavári Zita a SOTE tanára  a nyugati filozófiát tanította. Az Alexander-technikát az iskola vezetőjétől, Magyari Beck Annától tanultam, aki a technikát 1993-ban hozta el Magyarországra.

2000-ben kaptam meg a magyar oklevelet, és még ebben az esztendőben Írországban nemzetközileg elismert tanár lettem.

2004-ben az ATI-nál (Alexander Technique International) szponzor tanári oklevelet kaptam, ami feljogosított arra, hogy tanárjelölteket vizsgáztathassak.

2004-től Magyari Beck Anna asszisztenseként tanítok az Alexander Stúdióban tanárjelölteket és magántanítványokat.

Tel: (20) 206-5257

csillaszabo75@freemail.hu